Szilviának hívnak és viszonylag későn kezdtem el angolt tanulni, mert én még abban a korban nőttem fel, amikor az orosz volt a kötelező nyelv az iskolában. A középiskolában a francia csoportba kerültem, mert az angol már betelt. Csak érettségi után adódott lehetőségem arra, hogy végre befizethettem egy angol tanfolyamra. Onnantól kezdve folyamatosan tanulom a nyelvet itthon és külföldön egyaránt. A legmeghatározóbb az Angliában eltöltött tíz év volt, amikor napi 24 órában anyanyelvűekkel kommunikálhattam. Nagyszerű tanáraim voltak, akik türelmesen, folyamatosan csiszolgatták a tudásomat, de gyakorlatilag mindenkitől tanultam valamit, akivel csak találkoztam: egy hasznos kifejezést, egy új akcentust, a hogyan beszélgessünk a semmiről, amit a britek nagyon szeretnek (small talk) stb. 

Az angol mellett alapfokon beszélek németül, spanyolul pedig eljutottam már a középfokra. (Ha valamelyik nyelvet beszéled, segítségedre tudok lenni, hogy mik a hasonlóságok az angollal, így az ott megszerzett ismereteket, hogyan tudod itt kamatoztatni.) Szabadidőmben sokat olvasok, szeretek zenét hallgatni, kirándulni és utazni.

Közel 15 éve külföldön élek, ebből, ahogy említettem, tíz évet Angliában, ahol gyerekeket korrepetáltam, levéltári kutatásokat végeztem, illetve nyelvet tanultam.

A mindennapi életből tudom, hogy a nyelvtan fontos, de nem elengedhetetlen. Kezdetben nekem is sok gondot okozott az, hogy meg merjek szólalni, ezért is próbálom erre helyezni a hangsúlyt a tanulásban. Megpróbálok olyan hasznos trükköket átadni, ami segítségedre lesz abban, hogy ne félj a beszédtől.